2013.09.06. EE Tallinntól nyugatra és délre, utazás Valgáig
« | 1 | 2 | 3 | »
A templomot megkímélték a háborúk, tűz sem pusztította és még a szovjet uralom sem bántotta, így mára felbecsülhetetlen emlékké vált Az itt található sírkövek szinte kizárólag német feliratúak, az urak itt is német vagy svéd eredetű családok voltak Még régebbi sírkövek Bár szeptemberben a templom már csak előzetes bejelentésre látogatható, a parókián látták az idegenek és kinyitották nekünk. Az oltár a 17. századból származik, a bal oldalon lévő szószék ugyanebből a korból, de kicsit öregebb. Amíg a helyes kis piknikező helyen elköltöttük spártai ebédünkben befutott egy helyi lakos is szépen rendben tartott Moszkvicsával. Amint nálunk a tanyáknál, az itt lakóknak is közös postaládájuk van a főút mellett, ők ide járnak ki begyűjteni a postát A helyi plébánosnak nincs itt rossz dolga
Ridala Ridala Ridala Ridala Ridala Ridala
A Matsalu öböl partjára érkeztünk, a hasonló nevű madárrezervátumba A környék varázsos, a rovarokon kívül idilli lehet itt a nyár Vendégház is várja a látogatókat, balra egy kis tanösvény is indul A madárfigyelő toronyból messzire ellátni Nyáridőben a környező szigetekre csónakkal lehet eljutni, télen gyalog, mivel a tenger itt bizony befagy Erről a toronyról nézelődtünk
Haeska Haeska Haeska Haeska Haeska Haeska
Az idő szeptember elejéhez és az északi helyszínhez méltatlan, több mint 20 fok és csodaszép kék ég A látogatók vásárolhatnak helyi népművészeti termékeket is a kisboltban Bár települések alig vannak, amik vannak ott szinte mindenhol van valami látnivaló. Lihulát a 13. században püspöki székhellyé tették. Az itt lévő püspöki várnak már csak a romjai vannak meg, de a 18. században épült kastély, igaz kicsit vacak állapotban, de egyben megvan A vár 1238-ban épült a környék egyetlen magaslatán Innen tényleg mindenfelé el lehet látni, persze csak felmászunk a romokra Pár dolgot helyreállítottak, bár sajnos a legtöbb épület a föld alatt maradt
Haeska Haeska Lihula Lihula Lihula Lihula
A múzeumba nem lehet bemenni, az oka: ebédszünet Most egy nagyobbat ugrunk Parnun túlra. Teljesen véletlenül botlunk bele Tihemetsa faluban a Voltveti kastélyba. A kastély 1786-ban épült és egészen 1919-ig a von Stryk család tulajdona volt. Később mezőgazdasági iskolának adott otthon, most újítják fel éppen Az egykoron csodálatos kastélypark most még elhanyagolt állapotban van Valaha itt egy fővonat vezetett, Rigából Tallinnba Moisakulán keresztül lehetett eljutni. Ma már csak itt a határ mentén maradt már meg pár méternyi emléksín, rajta egyetlen itt felejtett vasúti kocsival Az egykor víztorony ma már kiskertek közepén áll Következő megállónk Taagapera. Ezen a helyen már a 17. században is állt egy kisebb kúria, a jelenlegi épületet a 19. század elején épített a von Stryk család
Lihula Tihemetsa Tihemetsa Moisakula Moisakula Taagapera
« | 1 | 2 | 3 | »